A fák sorsa Domboriban

Az elmúlt majd egy évtizedben számos alkalommal nem úgynevezett erdőritkítás, hanem nagyméretű fakitermelés folyt Dombori környékén. Az alábbi rövid összeállításban fotókkal dokumentálva látható, hogy mely területeket mikor és hogyan érintette a tevékenység. Az összeállítást Vékony Viktor készítette.

2009. ősz, a Bartal-csatorna (Dombori és Fadd között) környezetében lévő, évtizedek óta érintetlen, vizes élőhelyek közvetlen környezetében lévő erdőket irtják, a telet nem várták meg.

2010. tél, a teniszpályával szembeni, pályázati forrásból épített csónakkikötő területén lévő, Domborinál is idősebb fákat kivágták. Akkora törzsek voltak, hogy a nagy rönkökre ráírták hány cm átmérőjűek, nem tűzifának mentek.

Ez a félredobott rönk a maradék, "nem érdemes" külön elszállítani, akkora mint egy autó, "jó lesz tűzifának".

2015. tél, a főút alatti területen megmaradt néhány nagy fa egyik utolsó példánya, a gondnokság szerint beteg volt. A rönk tetejére raktam egy csomag zsebkendőt a méretek érzékeltetéséül. Ilyet hiába ültetnek, esetleg az unokádnak!

Az üdülőterületet a főúttól elválasztó területen erdősáv volt, ezért nem volt régen hallható az út zaja, hangszigetelés szempontjából kb. 30 méter széles erdősáv ér fel egy téglafallal. Néhány darab nagy fa kivételével semmi sem maradt belőle. Az új telepítés kb. 25 év múlva egy közepes méretű fasor lesz.

2016. szeptember eleje, Domborit Faddal összekötő túraútvonal fái, az élet még lakta.

Dombori és az élő Duna, illetve Dombori és Fadd között is leirtották az erdőket, néhány fát hagytak csak. A Duna felé a vízparton az új telepítések 25 év múlva közepes méretűvé nőnek, viszont a kivágások óta gondozatlan területeken hagyott tuskók sarjhajtásaiból, 40-50 év alatt ismét lehet védő erdősáv.

A természetes környezet vonzerő, idegenforgalmi szempontból is alapvető érték, melynek megóvása, gondozása és fejlesztése többszörösen megtérül. 3-5 évente egy darus kocsival körbejárható Dombori és karbantarthatóak a nagy fák is, annál biztosan nem drágább, mint amennyit az erdőink kiirtásáért, favágásokért fizettünk az elmúlt években, miközben ennek pillanatnyi hasznából semmit sem láttunk, viszont a veszteség évtizedekig a miénk.

Az utolsó, még majdnem teljes utcai fasor idén télen végezte be, egyetlen fa maradt belőle.

Ma készítettem a strandon ezt a képet, érdemes rajta összehasonlítani az új telepítésű, 5 éves gömbkőriseket (kicsi, embernél alig nagyobb fácskák), amik 20 év múlva sem lesznek lényegesen nagyobbak és a mögötte található növényzetet, amit az utóbbi években szintén megritkítottak, de még javarészt megvannak, igaz, jó részük kivágásra ítélve. Látható mit cserélünk mire strandfejlesztés címén.

Gondnokság szerint, a vízpart legszebb fasora is beteg volt, a faddi szociális tűzifaprogramban végezte, az összes vízparti fűzfával együtt. Már majdnem virágzott, virágbimbó szőnyeg volt a földön, mikor kivágták.

Napjainkra Domboriban, a központi területek és néhány út alatti területen megmaradt nagy fa kivételével, az összes idős fát kivágták, egyetlen utcában sem maradt fasor, a környék erdeit letarolták, az erdősávokat eltüntették. 15 éve még erdei levegő volt az üdülőterületen és a környéken, tele élettel. A légkondik búgása, az út zaja, meg a viselkedni nem tudók zaja helyett a növényzet zajárnyékolása csendet is adott. A telepítések olyan fákkal történnek, melyek nem fognak nagyra nőni, nem igényelnek komoly gondozást és drágák, nem lesz árnyék, burjánzó vízparti élővilág, jó levegő és csend. Ha nekilátunk az ide való növényzet telepítésének, onnantól 40-50 év, mire ismét elkezd majd hasonlítani Dombori ahhoz a helyhez, ami már egyszer növényzet szempontjából volt. A pótolhatatlan veszteségek mellett már csak mellékes, hogy a több százmillió forintnyi faanyag árát nem Domborira fordították.

Az út jobb oldalán lévő erdősávot azért is jó lett volna meghagyni, hogy a szomszédos mezőgazdasági területekről, a rendszeres légi vegyszerezések kevésbé érintsék Domborit. Az utóbbi években már kétszer előfordult, hogy déli széljárásnál is permeteztek és beterítették az üdülőterületet, medencében játszó kisgyerekkel, meg a szertől kihaló konyha és virágoskerttel együtt. Ettől is megvédene minket az a fránya fa, ami levelet hullat, meg koszol, viharban letörik, allergiát okoz, madárürüléket szóró állatokat vonz, meg minek is oda, csak dolgozni kell vele, tájidegen, beteg, túl nagy, túl ferde, veszélyes, gereblyézni kell, ereszcsatornát tisztítani, gondozni, ja és a közút érve, mely szerint útesztétikai szempontból nem oda való… Kit érdekel a jó levegő, az árnyék hőségben légkondik zaja helyett, a madarak, az élővilág, a szélcsend …, a térkövet nem kell nyírni, meg levelet sem hullat, térkövet mindenhova!!! 

A férfi létemre nekem is nagy örömet okozó gumiégető programmal kapcsolatban felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha a sofőr hibázik, mert a fülig érő szájjal az égő gumi füstjét nyelő gyerekeim és a pörgő autó között semmi nincsen, ami védene. Érdekes kérdés ez a gumiégetés, milyen tömegeket vonzó program kell Domboriba és mennyire kell ezek eseti megrendezésénél figyelembe venni, hogy milyen, leginkább gyerekeinkre veszélyes ártalmai vannak, miközben magam is környezettudatosan gondolkodó embernek tartom magamat, mégis odaviszem a gyerekeimet? Szerintem vitatkozhatunk mi itt bármiről, döntéshozói szinten itt egy kérdés van: mennyit fizet a vállalkozó a terület bérléséért Faddnak?